Na jó, azért most sem kényeztetem sokat a jelenlétemmel a blogoszférát*, csak akkor, amikor éppen konyhát/fürdőt kellene takarítani, meg főzni, meg ilyesmi.

Nagyon érdekes élményem volt ma, megkoszorúztunk mindent, amit meg kellett koszorúzni, a többit meg majd egy kevésbé nyilvános fórumon kifejtem, de volt fekete Volga, meg minden.

Kiderült az elmúlt pár hétben, hogy nekem állatira nem szabad spekulánsnak mennem, mert logikusan gondolkodom, a dolgok alakulása meg a józan ésszel néha rohadtul nem összeegyeztethető (pl. miért éri meg megalkotni olyan törvényeket, amiket azután úgyis visszavonunk), de én meg mindig abban a perverz naivitásban élek, hogy a dolgok azok előre ki vannak számolva.

Hát, kurvára nem.

De legalább buktam sok pénzt, amit értelmetlen értelmes dolgokra is költhettem volna, a következő meg az lesz, hogy, mivel a béremet már évekkel ezelőtt befagyasztották, most majd még csökkentik is, úgyhogy nem lesz spórolt pénzem, amivel spekulálhatok.

Muhaha.

De legalább találkoztam tegnap Fricivel, ami jó volt, bár az elején olyan voltam, mint egy önértékelési zavarral küzdő duracell nyuszi.

*muhaha

Azért, sokat változtam az utóbbi években, annyi szent, de még mindig van hová fejlődni. Például jó lenne, ha az őszinteséget időnként kombinálnám, hmm... talán udvariassággal? Empátiával? Az a helyzet, hogy néha rám tör egyfajta őszinteségi roham, és akkor olyanokat mondok embereknek, hogy például kifejezetten idegesítenek, mert vannak olyan pillanatok, amikor nem látom értelmét, hogy ezeket magamban tartsam. Például most annak a srácnak mondtam, akivel eddig egyszer, a harmincadik szülinapomon találkoztam, és szerintem rém idegesítő volt, de annyira, hogy, amikor pénteken odajött hozzánk, akkor már a látványa is irritált (gonosz hörcsög vagyok, tudjátok) és ezért kábé fél óra múlva azt mondtam neki, a szituációtól teljesen függetlenül, hogy idegesít. Hát ez.

Elég lehangoló a bunkóságom.

Pedig akkor úgy éreztem, hogy tök oké ilyeneket mondani, úgyhogy, amikor másvalaki is megkérdezte, hogy és ő idegesít-e, akkor gondoltam, hogy már rajta vagyok a szeren, és neki is megmondtam.

Gonosz törpe.

Elmúlt a mindenkit utálós napom, ehelyett mellkasszorítós-fejfájós napot tartok. Fasza.

Ápdét. Mégsem múlt el.

jaj, valamiért extrém vitatkozós vagyok ma, kezdve a hallgatóval, aki utolsó utáni lehetőséget akar, mert különben csúszik a diplomája, bezárva a fészbúkon folytatott totál érdektelen kommentháborúval. Inkább aludnom kellene.

Ma nincs itt medve. Hiányzik. Tegnap 2 órát aludtam a fejemet az ölébe hajtva a kanapén, miközben ő simogatta a hajamat*, és amikor felébredtem, azt mondta, milyen jó volt, hogy ott aludtam (:) ). Meg különben is, éjjel is rossz lesz egyedül aludni. Bú.

*milyen giccses.

Mindenkit utálok.

Megtudtam, mióta tanítok és vizsgáztatok, hogy milyen a szopott fasz másik oldalán lenni. Ezt az oldalt szokták a jobbiknak tekinteni, de ebben már nem vagyok olyan biztos.

Mi is ilyen vizsgákat írtunk anno? Az az érzésem, hogy teljesen feleslegesen szórakoztam napokig egy-egy előadás logikus és érthető összeállításával, szép és demonstratív ábrák keresésével. Hiába hangsúlyoztam milliószor, hogy mi lesz a vizsgán. Mert ezek, bazmeg, nem tanulnak. Nem teszek fel olyan kérdést, amire nincs kész válasz az előadásban (nehogy már gondolkodni kelljen), nem rakok be olyan ábrát felismerni, ami nem szerepelt valamelyik dián.

Nem tudják. Repülnek. Nem kevesen. Néha az ez érzésem, hogy nemhogy nem tanulták meg, de elő sem vették az anyagot. A legnagyobb többségüket gyakorlatilag tényleg páros lábbal kell kirúgni, pedig nem vagyok rosszindulatú, pontot adok, amire csak lehet, nem nagyok az elvárásaim, és mégis.

A másik meg az, ha valaki 30 percen keresztül okostelefonozik (internetezik) a vizsgán, az hogy a halálba csak 10%-ot ír? Elképesztő.

Olvastam Kékleány blogját (mostanában iszonyú ritkán olvasok blogot, még ritkábban, mint ahogy írok) és ennek kapcsán elkezdtem kitöltögetni az mtbi. tarhely.biz-en a személyiségteszteket. Kiderült, hogy vagy feltaláló (ENTP) vagy hadvezér (ENTJ) vagyok, gondolom kiválaszthatom a számomra szimpatikusabbat (ahogy a jellemzéseket elolvastam, az entp-ben több igazságot éreztem). Medve és CD szerint is nyert, utóbbi meg egyébként a legritkább személyiségtípusba tartozik, ilyen kis asztrállény :D.

Ma nagyon jó érzés volt visszajönni Győrből. Medve eljött értem az állomásra, és amikor hazaértem, rend és tisztaság fogadott, mert mostanában betartjuk azt a policyt, hogy övé a porszívózás és a rendrakás, ha én hazalátogatok. Amúgy még mindig boldogság van, Medve még a buliról is felhívott pénteken, hogy imád, legalábbis ezt mondta utólag, amikor megkérdeztem, miért hívott péntek éjjel kettőkor és aztán miért nem szólt bele (azt hittem azért, hogy megint elmenjek érte  kocsival :) ).

Ma nagyon meghatodtam Meteoron. Ugy hianyzik a kis lator es ultracuki is volt a cseten. Megmelengette koszivemet.  Csak most kicsit nem jo.

Nem szorosan kapcsolodik ide, hogy a hetvegen Fric is volt nalunk es ujfent radobbentem, hogy abszolut nem ertem, miert nem keresem ot gyakrabban.

Egyebkent azert nem irok am altalaban, mert nagyjabol uszok a boldogsagban, mert medve marha edes,meg allatira dul a love, meg szombat delelott nem hagyja, hogy kimasszak az agybol, mert olelgetni akar, meg ilyenek. Ugyhogy nem akarok senkit sem idegesiteni.:-)

egyébként hivatalosan is kijelenthetem, hogy a dec. 24-25.-ét leszámítva ez a téli szabadságom volt a legszarabb. menjünk már vissza dolgozni.

MedveÚr elment kocsmázni, én meg itt ülök ébren (mert úgy gondoltam, hogy hétkor rendkívül jó ötlet kávét inni), így azt hiszem, elég jó esélye van, hogy megint lesz fuvarja...

Tegnap Nagyorrú kiverte a biztosítékot nálam (már megbeszéltük). Mostanában persze semmit nem írok le, mert nincs időm, meg kedvem, meg amúgy is halál unalmas minden, ha meg éppen nem, akkor a tököm fog írogatni, de ezt megírom. Van egy ilyen kis revüműsorunk, ami időnként előjön, ha nem kettesben vagyunk (amúgy fura, de szerintem az utóbbi 1-2 évben ez nem volt jellemző, de most megint). A műsor lényege, hogy a másikat többek társaságában cinkeljük, lehetőség szerint úgy, hogy kiderüljön, természetesen a mi péniszünk a nagyobb. Tegnap ezt nem bírtam. Amúgy sem volt jó napom,  bizonytalanná és frusztrálttá tesz a politikai helyzet, tematizálja a napjaimat, és ez nem jó. Szóval eleve nem vagyok jó passzban, de amúgy király kedvem lett estére, meg persze ittam is rendesen, CD-nél voltunk, whisky, meg bor, mi szem-szájnak ingere. De akkor is, ebben a játékban  is van egy határ, úgy érzem.

És nem is az bánt, hogy állítólag rohadt idegesítő a netes megjelenésem (gondolunk itt a blogra, meg a fészbúkra, ugye), merhogy tiszta hülye picsának tűnök. Ui., a., teljesen leszarom, minek tűnök, b., szeretnék csillámpónilány lenni, ugyi. Persze nyilván az lett a végén kidomborítva, hogy biztos ezért sértődtem meg. Nem sértődtem meg, felcsesztem magam, mert nem szeretem, ha nem bírok egy mondatot valamilyen rosszindulatú megjegyzés miatt végigmondani, meg többek között kurvára nem értem, ha egy témában beszélgetést folytatok, akkor miért nem fejthetem ki a véleményem.

No mindegy. Csak gondoltam, írok egy olyan bejegyzést, ami kendőzetlenül szól az életemről.

Egyebiránt ma ezt az egész dolgot megbeszéltük, mert felnőtt emberek vagyunk (legalábbis én : ))

Más.

Elegem van.

Ui. elegem van. el akarok menni, el akarom felejteni az internetet. a homokba akarom dugni a fejem. szeretnék bízni a jövőben, de jelenleg kábé annyi bizalmam van benne, mint hogy a macskából kiáll az ideg, ami lássuk be, nem túl valószínű.

nem mellesleg, bár szabin vagyok, és a téli szabadságomból már 2 nap dolgoztam, ma lelkifurdalást éreztem, hogy ma csak 2 órát, nem értem. plusz megint hülyének érzem magam.

de a csillámpónis fejhallgatót megkaptam legalább.

ui 2.

Első szenteste, amit MedveÚrral töltöttem Győrben a családdal. Nagyon jó volt.

Ma megint megváltottuk a világot Nagyorrúval, Meteorról pedig csupa jó híreket kaptam, öröm és bódottá...<3.

Amúgy meg rohadtul szomorú vagyok. Januárban lelép Nagyorrú (elméletileg csak fél évre), lehet, hogy CD is elmegy... Mindenki elment. Elment Legjobbrát. Elment Doktornéni. Elment BékésÓriás. Elment Meteor. Néha kezdem magam egyedül érezni. Régen ha akartam, minden nap találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek, de most... Jó, jó, időm, meg energiám sem lenne minden nap iddogálni (ne is beszéljünk a pénzről), de akkor is hiányoznak. Egyenként is, meg a banda is.

Amúgy meg, legszívesebben én is itt hagynám ezt a kurva országot, és elmennék egy olyanba, ahol a politikusok legalább abba fektetnek energiát, hogy értelmes és hihető hazugságokat találjanak ki, mert ebben a kurva országban már hihető hazugságokra sem telik.

Mérhetetlenül frusztrál ez a szituáció.

Ja, és ebben a hangulatban fokozottan agyfaszt kapok a "magyarként mindig van mire büszkének lennünk" szövegű reklámtól.

Kedves Jézuska,

kell új fejhallgató, vagy megint javítsd meg a kedvencemet!

Ha újat hoznál, hozz ugyanolyat (ok, az még jobb, ha ugyanolyan, csak piros, mert liba vagyok)!

Ha esetleg épp nem látnál, audio technica ATH-FC700.

Előre is köszönöm,

Rajzfilmszemű

22 napja nem dohányzom, leszámítva a múlt szombatot. Elég királynak érzem magam. Azt leszámítva, hogy szombat este itthon ülök úgy, hogy a férjem (!:) ) elment bulizni, én meg megettem egy csomó rántott csirkét és most itt próbálok ezen a traumán túl lenni a kanapén.

Tegnap vásároltunk anyuval meg tesómmal, voltunk a Vörösmarty téren a karácsonyi vásárban, ahova SOHA TÖBBÉ nem megyek, kb. 5 perc alatt éreztem azt, hogy húzzunk már innen a francba, vagy menjen el mindenki más, mert nem bírom az embereket, nem bírom, nem bírom. De legalább utána az ikejában vettünk szép, ámde praktikus koszszínű szőnyeget, amin kiválóan lehet aludni gyógytornázni... Ma meg bementünk vásárolgatni a belvárosba karácsonyilag, anyu persze halálra aggódta magát, merthogy mondtam, hogy márpedig én kocsival akarok menni (merthogy tegnap ott felejtettem a melót a labiban és oda is be kellett ugranom), anyu meg 1. fél a kocsiban 2. Pesten főleg fél a kocsiban 3. még jobban, ha én vezetek. Pedig végül csak egy kicsit mentem neki a parkolóban a kieresztőkapunak - utána nagyon szépen mosolyogtam a srácra aki kijött megnézni, van-e para, úgyhogy simán kiengedett. Aztán a parkolóudvar-táblát is majdnem felborítottam lányos zavaromban, hihi.

Fáj a gyomrom attól a csibétől.

Tegnap király estét töltöttünk Kilianéknél, iszonyú fincsi kaják meg piák társaságában, amit itthon még egy kicsit megfejeltünk, úgyhogy annyira nem volt produktív ez a nap. Még szerencse, hogy tegnap megírtam az előadásom jelentős részét, ma csak sejtszámolásra volt agyam.

Viszont érdekes módon kiderült, hogy bár állati bizalmatlan vagyok az emberekkel, még mindig lenne mit tanulnom. A hátba támadós kielégítetlen picsáktól köcsögöktől mentsen meg az ég.

Na itten volt a kritika, hogy keveset írok... Tényleg. Megint millióegy dolgom van, de legalább ezen a héten elment két társszerzős cikkem, kiderült, hogy sikerült két műtétem, haladhat a kísérlet, tartottam egy előadást az idegrendszerről, nem dohányoztam (már a 8. nap!), voltam gyakorlatokon, rájöttem, hogy szeretem a hallgatóimat, királyság.

És állítólag, titokzatos értékelők szerint király előadó vagyok.

Medve meg változatlanul szupercuki, melengeti a szívemet olyanokkal, hogy reggel főz kávét, meg asziszi, hogy szép vagyok, meg kicsit féltékeny, hogy kedves vagyok Nagyorrúval, meg reggel megölel és bogárszálamnak hív, és örül az új kabátomnak, amire semmi szükségem nem volt, mert én örülök. Meg olyanokat mond, hogy egyek rendesen.

Jó dolgom van nekem <3

Juj. Egész hétvégén melóztam, aztán egész tegnap éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni. Király. Már hétfőn reggel olyan vagyok, mint egy fos. Kezd tele lenni a faszcsim.

Medve viszont tegnap reggel rám nézett, amikor elhúzta a függönyt és azt mondta gyönyörű vagyok. Ne szokj hozzá, drágám, kábé most kezdek fokozatosan leépülni, ráncosodni, és mivel már nem is dohányzok, biztos lufira fogok hízni. Valójában persze nem ezt mondtam, hanem vigyorogtam és LOEV. Szerdán meg kapok szép cipőt, mert most már feleség vagyok és az jár.

Elég jó ez a férj-téma, különösen, hogy most rendszerváltás lesz és amikor Győrbe megyek családozni, Medve takarít ki mindent. Na, erre befizetek :)

jó kedvem van.

Dolgoztam kábé hatmillió órát, haladtam az előadásommal, átnéztük az új cikket, voltam gyakorlaton, aranyosak a hallgatók, Medve meg felhívott reggel, hogy szép napot kívánjon, és megköszönni, hogy a gyakorlatra rohantamban is csináltam kávét neki.

Főztem egy király zöldséges csirkelevest, kivasaltam a pólókat és most nekiállok tornázni. Hős-e vagyok.

Sok mindent nem értek, per pillanat mondjuk főleg azt, hogy miért

1. akarom elsírni magam

2. vagyok ennyire borzasztóan fáradt

3. vagyok egy idióta fasz.

Amúgy ehhez képest elég jó kedvem van.