Ó bakker. Hát tényleg olyan elképesztően zavaró, ha munka közben telefonálok? Nem értem. Ha engem zavarnak, akkor a., nem veszem fel b., eleve lenémítom, c., megmondom az illetőnek, hogy visszahívom.

De azt nagyon utálom, hogyha Medve mísz hangon beszél velem, mert "megzavartam a cikkolvasásban" és ilyesmi. Akkor miért veszi fel? Komolyan megfogadtam, hogy soha többé, semmilyen körülmények között nem hívom fel a munkahelyén, mert mindig csak fos kedvem lesz tőle.

Itt van Meteor!!! Jeeeeeeeee!!!!

Totál fel vagyok dobva. Nagyon-nagyon jó volt végre látni és megölelni. Folyt. köv. kedden, reggeli kávézással, esti sörözéssel, aztán szerdán kirándulás. Jeeeeee!!!!!

Nem tudom, említettem-e már, hogy a fasz kivan. Ez a nap a várakozásokkal ellentétben napközben kurva jól alakult, az estét meg inkább húzzuk le a klozetba.

No, ideáig is eljutottunk. Barcelonai út leszervezve, az egyetem lóg nekem 160e forinttal, komolyan, ez is biztos csak a közszférában van így, hogy nekem kell meghiteleznem hónapokra a repülőjegyem és a konferencia-regisztrációm díját. Ja, és a hotelt is, azt egyelőre a főnököm (aki egy angyal) fizette (természetesen saját zsebből), de tkp azzal meg neki lógok (vagy az egyetem. vagy nemtomki). Csodálatos.

Mindez, jelzem, több, mint egy havi fizetésem. És természetesen úgy intézték, hogy ok majd kifizetik a repülőjegyemet átutalással az utazási irodának, de nem biztos, h 8 napon belül, úgyhogy szerintük fizessem ki, kp, és számla ellenében azonnal átutalják nekem. Kétszer kérdeztünk rá, hogy biztos-e. Biztos. Megvárták, míg kifizetem, akkor bocs, mégse. Kurva anyjukat, erre nem tudok mást mondani.

Mérhetetlen szomorú vagyok.

Medve elvitte Bodrit. Hosszú évek óta először sírtam hangosan.

Tudom, hogy neki is jobb lesz így. Foghat madarakat és egereket. Meg mászhat fára, meg találkozhat más macskákkal. De most csak azt érzem, mennyire nagyon félhet. Még az ajtó elé is félt kimenni.

De legalább tudom, hogy mindent megtettünk érte.

Azt meg nem is meséltem, hogy pénteken elmentünk az ál-egri várhoz, úgy, hogy Kirjoe azt mondta, ne menjünk a lapos úton, mert ott nyolc éve megkergették a kutyák és különben is tud egy rövidebb utat az erdőn keresztül, ami persze kurva meredek volt és bozót, de láttunk vaddisznót - ő könnyen mozgott a rekettyésben is. Frici meg azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi a tattoo/tooth ratiom, mindig azt gondolja, hogy elpusztíthatatlan vagyok :D

Nem fér a fejembe, hogy lehet, hogy olyan emberek, akik a pénzemet akarják, leszarják a fejemet. Miért van az, ha egy cégtől kérek árajánlatot, aki azzal foglalkozik, hogy külföldről behoz és vámoltat vegyszereket, akkor várok két kurva hétig, ami közben elunom az életemet, rájövök, hogy az egyik cégtől tudok közvetlenül is kérni, tegnap (vasárnap!) este kérek, ma reggel megjön, és érdekes módon, a vele egyszerre jövő ügyintéző cég ajánlata 50e-rel több. Ami konkrétan másfélszeres szorzót jelent.

NORMÁLIS?

Szerintetek baszakodok még velük?

Köcsögök.

Más. A barcelonai konferenciaszervezők meg dögök, mert a belvárostól tök távol van a helyszín, hogy fogok így két szekció között várost nézni? Néha irigylem magam a problémáimért :D

ELEGEM VAN ELEGEM VAN ELEGEM VAN ELEGEM VAN ELEGEM VAN ELEGEM VAN

Nagyon izgalmas időket élek most. Az idegeim kissé cafatokban lógnak, Medve szerint lassan átváltozom plüss-sárkányból igazivá (még nem mondta, de érzem, hogy lassan fogja). Ezen a héten eddig legalább tízszer kaptam agyfaszt különböző dolgok miatt. Majd elmúlik. Ahogy a reklám is mondja, néha nem könnyű nőnek lenni.

Tegnap voltunk tüntetésen, már útközben agyfaszt kaptam, hogy a parlamenttől északra a rakparton 70 buszt láttam parkolni, amiből lelkes kormánypárti "tüntetők" szálltak ki. Már útközben feltűnő mennyiségű busszal találkoztunk. Kíváncsi vagyok, hogy miután a Millát halálra zaklatták a támogatási pénzekkel, fogja-e bárki is firtatni, hogy a Fidesz tüntetőit minden valószínűség szerint az adófizetők (többek között az én) pénzemen furikázzák, hogy növeljék a tömeget a vezír beszédén, már ha az import lengyel tüntetők nem bizonyulnának elegendőnek. Amúgy a Ferencieken meg voltak franciák, na, őket sem értem, mindenki menjen haza és foglalkozzon a saját dolgával.

Ma meg megyünk kirándulni. Dolgoznom kellene, de nincs erőm...

Micsoda pár nap!

Nem is hiszem el...

jaj, de szétdolgoztam magam, Medve meg itten morcog, mert ő meg állandóan doktorit írt. Holnap viszont home office, yeah.

(Nagyorrú, készítsd elő a keresztet meg a fokhagymát)

No, elküldtem, a revisiont és még mindig hátra van a szabadnapomból egy csomó napsütéses óra, amit hátfájással és takarítással fogok tölteni. Esetleg egy rövid séta is belefér, mert ma még egyet sem tüsszentettem, úgyhogy lehet.

Tegnap elkövettem egy esküszegést, mert megfogadtam, hogy csak fizetésnapon veszek ruhát, ennek ellenére tegnap vettem egy kendőt, mert szerintem az nem ruha, de Csilla azt mondta, hogy de. Nem lehetett otthagyni, mert tavaszszíne van, és nincs, csak 18 darab nyári kendőm, körülbelül. Lazacszínű nincs. Szeretnék sok lazacszínűt, fehéret meg élénk kéket hordani, különösen fehér, csípőig érő atlétatrikókat színes kendőkkel meg nyakláncokkal. Azt hiszem, veszek egy csomó fehér atlétatrikót, imádom őket, és csak azt fogok mindig hordani.

Meg kell még nyitott magas sarkú cipő is, csokibarna.

Ja, és mindjárt 31 leszek, ki kell találnom valami nagyon jót a szülinapomra.

TAVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAASZ VAN!!!! (Nemsoká jön haza Meteor, amitől vááááááá, ilyen boldog vagyok!!!! <3)

Van nyilván valamiféle gát bennem a blogolással kapcsolatban, mert mostanság állandóan elfelejtem, vagy félreírom a jelszavamat.

Szarul vagyok. Fizikailag. Kedd óta rohadtul meg vagyok fázva, és a helyzetet súlyosbította az, hogy határidőnk van (komolyan mondom már, a rohadt életbe, ebben az évben már ez a 3. határidőm, a faszom tele van, ráadásul mindegyikről az utolsó utáni pillanatban értesítenek), úgyhogy főnök, aki amúgy egy plüsskutya, közölte, hogy nem lehetek beteg, mert, szükség van rám, én meg megátalkodtam és mégis megbetegedtem, a végén meg úgy csináltunk, mintha nem, és állatira gyorsan próbáltam mindent befejezni. Mára sikerült. De áááááááááááá!!! Nagyon fáj a fejem, állandóan tüsszögnöm kell, a nyakizmaimmal kalapálni lehetne, és úgy en bloc elment az élettől a kedvem.

De legalább kedden volt egy szép esténk Medvével, megittuk a 0.75ös Stellát (meg pár Kozelt), meg ültünk összebújva a kanapén és houset néztünk (ha magyarul lenne egy d. ház c. sorozat, ahol a főszereplőt mindenki Háznak hívná, azt komolyan tudnánk venni?), meg sokszor mondtuk, hogy nagyon szeretlek, meg más ilyenek.

Holnap biztos, hogy itthon maradok. Kivettem egy szabadnapot, nehogy szó érje a ház elejét, de itthonról fogom feltölteni a cikket (ha ui. nem vagy bent, akkor egyes emberek azt hiszik, otthon bámulod a köldököd, holott a tapasztalataim azt mutatják, hogy itthon másfélszeres a hatékonyságom, plusz nem kell felöltözni és nem baszok el időt az utazással).

Egyébként baromira jellemző, hogy pont akkor jön rá az agyamra az ötperc, amikor az égadta világon semmi bajomnak nem kellene lennie. Már csak a melegfrontra és a krónikus alváshiányra tudom fogni az idiotizmust, mert még csak PMS-em sincs. Mindenesetre úgy néz ki, már elmúlt.

MedveÚr hozott csütörtökön virágot, egy cserepes kis rózsát, merthogy imád. Figyelemre méltó teljesítmény :)

Hát, az egész hetem olyan volt, mint egy FOS. Jó, nem :D A helyzet az, hogy szakadtra melóztam magam, de azon kívül, illetve talán emiatt, nagyon inspirált és motivált állapotban vagyok, és annak ellenére, hogy minden nap korán haza akartam jönni a munkából, valahogy átmentem flowba, és 7ig meg 8ig olvastam odabenn a szakirodalmat.

Ma viszont Sztahanov visszavett, mert azért megvan az eredménye annak, hogy az elmúlt két hétvége is munkával telt, meg 12 óráztam azért rendesen, úgyhogy egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy bemenjek. Ehelyett itthon olvastam szakirodalmat, muhaha.

MedveÚr meg az imént hívott fel, kezdem megszokni, hogy szupercuki. Pl. tegnap arra ébredtem, hogy álmában hozzám bújik, meg kér puszit, majd, amikor szólt az ébresztő (nekem, mert 40 perccel korábban kell kelnem), előzékenyen felkelt, lekapcsolta, és kiment, majd visszajött, mert eszébe juttattam, hogy most ő az, aki tovább alhat :D.

Meg minden szép és jó. De most kell kicsit pihennem.

nagyon cukker volt a kedvenc kis hallgatom, mondta, hogy hianyoltak a mult csutortoki gyakorlatrol. tok megmelengette koszivemet.

Teljes összeomlás, napiszázmillióóradolgozás, hétvégehiány, anatómiatanulás, pályázatírás, leadásihatáridőremélembetartás.

Medve meg felhívott reggel 7:23kor, hogy nem voltam mellette az ágyban, amikor felkelt 3 perce, és az milyen rossz. Szívecske alakú pupilla.

Igen, bazmeg, most már tényleg rém feszült vagyok, mert egy jóízűt nem anyázhatok egy alkalmatlan, szar gépnek, mert rögtön zavarom a boldog énpicipónim nappali auráját. És rohadtul, kimondhatatlanul irritál, és megfájdul a fejem attól, hogy nekem mindig jó hangulatomnak kell lennie, és ha az is van (mint pl. ma), akkor egy minimális megingást, feszültnek hangzó mondatot, vagy hangosabban becsukott ajtót nem engedhetek meg magamnak. Nem tudok negatív érzelmek nélkül élni, sajnálom.

Egyeseknek az a baja, hogy a párjuk rajtuk éli ki a feszkót. Nekem is. A saját feszültségemet meg még egy nyamvadt számítógéppel szemben sem fejezhetem ki. Csodás.

Tegnap játszottunk scrabblet Medvével, akinek az volt a célja, hogy minél nagyobb marhaságokat rakjon ki, aztán meg néztünk vicces videókat, meg ittunk egy kis sört, meg cigiztünk, meg sokat vihogtunk és tök szerelmesek és undorítóan boldogok vagyunk. Csak szólok.

Na jó, azért most sem kényeztetem sokat a jelenlétemmel a blogoszférát*, csak akkor, amikor éppen konyhát/fürdőt kellene takarítani, meg főzni, meg ilyesmi.

Nagyon érdekes élményem volt ma, megkoszorúztunk mindent, amit meg kellett koszorúzni, a többit meg majd egy kevésbé nyilvános fórumon kifejtem, de volt fekete Volga, meg minden.

Kiderült az elmúlt pár hétben, hogy nekem állatira nem szabad spekulánsnak mennem, mert logikusan gondolkodom, a dolgok alakulása meg a józan ésszel néha rohadtul nem összeegyeztethető (pl. miért éri meg megalkotni olyan törvényeket, amiket azután úgyis visszavonunk), de én meg mindig abban a perverz naivitásban élek, hogy a dolgok azok előre ki vannak számolva.

Hát, kurvára nem.

De legalább buktam sok pénzt, amit értelmetlen értelmes dolgokra is költhettem volna, a következő meg az lesz, hogy, mivel a béremet már évekkel ezelőtt befagyasztották, most majd még csökkentik is, úgyhogy nem lesz spórolt pénzem, amivel spekulálhatok.

Muhaha.

De legalább találkoztam tegnap Fricivel, ami jó volt, bár az elején olyan voltam, mint egy önértékelési zavarral küzdő duracell nyuszi.

*muhaha